~Vámpírnaplók Párbeszédek~

~Vámpírnaplók Párbeszédek~

 ~Bonnie: Ma egész nap csak számokat látok. 8,14, és 22.  
   Elena: Talán lottóznunk kéne!:D

~Bonnie: Mi van anyáddal? Beleegyezett, hogy Damonnal menj?
  Caroline: Gondoskodom róla. Miért?
  Bonnie: Ő egy szexi, idősebb, veszélyes pasi.
  Caroline: Szexi, idősebb, veszélyes pasi? Ez a hivatalos boszi Twitter szöveg?:)

~Damon: Király, hogy nem öregszem. Olyan vagyok, mint egy örök diák.
  Stefan: Igen, egy 150 éves tinédzser, a boldogságom netovábbja.
  Damon: Rohadt vicces vagy Stefan!

~Stefan: Mit csináltok?
  Damon: Egész nap be volt zárva a szobádba. Ő nem Anne Frank.
  Stefan: Nem, nem. Ez most még nem alkalmas.
  Damon: Ha tanítani fogod, gyerünk, tanítsd. Mutasd meg neki miről szól ez.
  Stefan: Bánthat valakit.
  Damon: Nem Disneyland-be viszem. A kertbe megyünk ki.

~Elena: Stefan itt van?
  Damon: Igen.
  Elena: Hol van?
  Damon: És jó reggelt neked is kis miss „küldetésen vagyok”.
  Elena: Hogy lehetsz ilyen arrogáns, és felszínes azok után, amit tettél?
  Damon: És te hogy lehetsz ilyen bátor és hülye, hogy arrogánsnak és felszínesnek hívsz egy vámpírt?

 ~Lexi: Oké, kell még egy kis lábmozgás.
   Stefan: Igen, engem nem érdekel, hogy hülyét csinálok magamból…
   Lexi: Gyerünk. Nem vagy olyan rossz.
   Stefan: Tégy meg egy szívességet. Ha látod Damont a kamerás telefonjával, szólj.

~Damon: Stefan mosolyog. Hívjátok a médiát.
  Elena: Nem adtál neki sok okot, hogy boldog legyen mostanában.
  Damon: Igazad van. Szegény Stefan. Egész örökkévalóságon át üldözte a züllött bátyja.   Nem fárasztó tisztességesnek lenni?
 Elena: Pszichopaták jelenlétében jó csak igazán.
 Damon: Au! Hát vedd figyelembe, hogy ennek a pszichopatának megbántották az érzéseit.

~Damon: Szóval Stefan. Tudod, gondolkoztam. Azt hiszem, újrakezdhetnénk, adjunk          még egy esélyt ennek a testvér dolognak. Olyan jól csináltuk valamikor régen.
  Sefan: Szerintem nem, Damon. Nem bízhatok benned, hogy jófiú leszel. Megölsz mindenkit, és olyan gonosz vagy. Olyan gonosz vagy, és… elég nehéz téged utánozni, és le kéne akkor süllyednem.

~Damon: Elena, szeretnél táncolni?                                                                    

  Elena: Igen. Stefan, táncolunk?

~Stefan: Miért vontad be Jeremy-t?!
  Damon: Indiana Jones-t játszik. Bevonta saját magát.

~Bonnie: Damon, nem fogok segíteni, bántani őt.
  Damon: Mason Lockwood vérfarkas. Katherine egy gyilkos. Ők a rosszfiúk. Komolyan? Tényleg erkölcs-rendőrt akarsz játszani velem? Hadd vázoljam fel más szemszögből. Fenyegetést jelentenek Elenának. Szóval te, boszikám, túl fogod tenni magad rajta, és segítesz nekünk.
 Stefan: Igen, úgy értette ez egy kérdés, egy „kérlek”-kel a végén.
 Damon: Abszolút.

~Elena: Stefan?
  Damon: Annál is jobb. Én.
  Elena: Te olyan…
  Damon: Ragyogó vagyok? Mesés? Ellenállhatatlan?
  Elena: Roncs.

~Stefan: Gondolkoztál már azon, hogy mit fogsz tenni?
  Elena: Mivel kapcsolatban? Isobellel, a vámpír igazi anyámmal, aki a vámpír ősömhöz,      Katherine-hez kapcsolódik, aki átvágta a vámpír bátyádat? Nem, nem gondolkoztam még rajta…

~Stefan: Tudod, jobban kedveltelek, mikor még mindenkit utáltál.
  Damon: Óh, még mindig így van. Csak imádom, ha imádnak.

~Katherine: Mason, már egy órája itt kéne lenned.
  Damon: Rossz megszólítás.
  Katherine: Damon. Most az egyszer megleptél. Feltételezem, hogy Mason veled van.
  Damon: Pont itt mellettem. Bár a szíve a szoba túl oldalán van.
  Katherine: Nem kellett volna.
  Damon: Nagyon szoros napom volt ma. Megöltem egy vérfarkast, megtaláltam a holdkövet. Hé, tudtad, hogy a holdkövet egy kút alján rejtette el tele verbénával? Gondolom nem bízott benned annyira. Szeretett téged. Szegény fickó. Hé, merre vagy, mert ha gondolod, átvihetem. Utolsó búcsúzás, meg ilyenek…

~Elena: Láttad, hogy mit csinált az öcséd?
  Damon: Nem. Túlságosan lefoglalt a tiéd. Jeremy kérdezősködött Vicki Donovan haláláról.
  Elena: Tudja, hogy a halálát túladagolásnak nyilvánították.
  Damon: Tényleg? „Óh, de, sheriff, valaki eltemette. Ki tehette?” Én tudom, én tudom! Én!:D

~Alaric: Óh, haver, ez aztán a zsákutca.
  Damon: Én nem emészteném magam emiatt, haver. Mit gondoltál, mit találunk, mi?  Isobelt cigarettával, papucsban?

~Stefan: Mi van ezzel a családdal? Ha nem vámpírok, akkor mik?
  Damon: Talán, hmm, nindzsa teknőcök!;)

~Matt: Miért?
  Caroline: Mit miért?
  Matt: Megcsókoltalak!
  Caroline: Tudom… Én is… ott voltam.

~Vanessa Monroe Elenához: A verbéna tényleg működik?
  Damon: Nem, egyáltalán nem.
  Vanessa Monroe ismét Elenához: Hall minket?
  Damon (suttogva): Nem, az olyan ijesztő lenne!
  Vanessa (suttogva): Tud gondolatokban is olvasni?
  Damon: Tudod, ha azt akarod, hogy levetkőzzek, csak egy szavadba kerül…
  Elena (hangosan): Nem. Nem gondolatolvasó. Képes rá, hogy első osztályú seggfej legyen.

~Elena: Hogy haladsz Lockwooddal?
  Damon: Ő az új ’öri-barim’.

~Damon: Talán nem akarsz idejönni egy darabig. Van egy új lakótársunk. Barbie Klaus.
  Elena: Rebekah?
  Damon: Vagyis Klaus hagyta itt a szarban, miután elhintettem neki Michael nevét.
  Elena: Mi van Stefannal? Mire készül?
  Damon: Hát, tudod, írogat, naplót olvasgat, rendezgeti a haját…
  Elena: Gyerünk, Damon, tudom kezelni. Mi az?
  Damon: Becsengettek? Ó… Ring-ring, ne késs el!

~Elena: Mintha egy ellenszenves Salvatore tesó nem lenne elég…
  Damon: Hívtál. Itt vagyok. Mi a terved, harcos hercegnő?

~Damon: Tévedtem…
  Elena: Részeg vagy?
  Damon: Nem! Azt hittem, hogy Stefan elment, de tévedtem.
  Elena: Láttad őt? Jól van?
  Damon: Nem, nincs jól, Elena. Egy kibírhatatlan mártír, akit seggbe kell rúgni. De megmenthető.

~Damon: Tudod, rólam álmodtál. Ez megmagyarázza a nyáladzást.
  Elena: Istenem. Hajnali 6 óra van. Komolyan? Nincs jobb dolgod hajnali 6kor?
  Damon: Rendben, akkor ne gyere velem hazahozni Stefant. Később találkozunk!
  Elena: Várj, várj, várj, várj. Tessék? Miről beszélsz? Hol van Stefan?
  Damon: A szeles városban.
  Elena: Chicago-ban? Honnan tudod?
  Damon: Láttam álmomban. Meztelen voltam. Imádtad volna. Na, kezdj el pakolni.
  Elena: Jól van?
  Damon: Nos, mondjuk úgy, hogy nem azért van ott, hogy Oprah-val találkozzon.  ~felemeli Elena egyik vörös francia bugyiját~ Ezt tedd az „igen” halomba.

~Elena: Ez Stefan naplója. Nem fogok beleolvasni a személyes gondolataiba.
  Damon: Fel kell készülnöd arra, amit látni fogsz.
  Elena: Láttam Stefant a legsötétebb időszakaiban. Tudom kezelni.
  Damon: Itt van egy. 1922. március 12. „Napok estek ki. Idegenek vérében ébredek, ismeretlen helyeken, nőkkel, akikre nem is emlékszem.” Huh, sokkot kaptam! Stefan már nem szűz?

~Damon: Figyelek.
  Katherine: Mi van, ha azt mondom, hogy van módja annak, hogy megöljük Klaust? És nem egy tőrrel, amit ha kihúzunk élni fog. Hanem, hogy igazán halott legyen.
  Damon: Azt mondanám, hogy reménytelen vagy, vagy, hogy hazudsz. Vagy részeg vagy. Vagy reménytelen, hazudós, és részeg.

~Stefan: Hogy érted,hogy csókolóztatok?
  Damon: Tudod amikor két ember szája összeér és cupp - cupp.

~Stefan: Nem gondolod hogy a holló azért egy kicsit túlzás?
  Damon: Várj, ha látnád mit tudok csinálni a köddel.

~Mason: Egy csomó nagyszerű dolgot hallottam rólad.
  Damon: Tényleg?Ez furcsa,mert egy seggfej vagyok.

~Jeremy: Rendben,van róla egy fényképed?
   Damon: Fényképem? Honnan? A Disneyland-i kirándulásunkról?

~Jenna: Találkoztál már magaddal? Nem vagy egy kedves ember.