~Csalódásról, szakításról..~

~Csalódásról, szakításról..~

"Azok, akik sokszor csalódnak az emberekben,megkeményítik  a szívüket,és elhatározzák,soha többé semmit nem várnak el a többiektől,hogy ne kelljen újra csalódniuk."

"Csalódtam sok mindenkiben és legjobban én sérültem. Csak egy kérdés:Mi értelme bízni az emberekben?."

"A csalódások valójában csak erősítenek.Színesítik az utat, és megmutatják saját erődet.Azt amiről néha megfeledkezel,azt,amit néha figyelmen kívül hagysz." ( Oravecz Nóra)

"Mikor szeretsz valakit,igazán szereted őket,legyen az barát vagy szerető,feltárod előttük a szíved.Egy olyan részedet,amit senki másnak nem adsz,nekik adod,és egy olyan részbe engeded őket, amit csak ők tudnak megsebezni.Szó szerint átadod nekik a borotvát térképpel,hová vágjanak a legmélyebben és legfájdalmasabban a szívedben és a lelkedben,és amikor belevágnak,az tönkretesz,mintha kivágnák a szívedet.Ott maradsz meztelenül feltárva,azon tűnődve,vajon mit csináltál,hogy ekkora fájdalmat akarnak okozni neked,mikor  mindössze annyit tettél,hogy szeretted őket."

"Néha túl sokat várunk el másoktól,azért,mert mi megtennénk ennyit értük."

"Minél jobban bízol,annál jobban csalódsz!"

"Azt mondott megváltoztam?Nézd meg,hogy hány emberben csalódtam.Hogy hányan vertek át,használtak ki,röhögtek rajtam a hátam mögött.Igen,más lettem.Már nem bízok az emberekben.Nem engedek közel magamhoz senkit.Félek bízni.Félek szeretni.Ezt tették velem az emberek.Igen rohadtul más lettem."

"A csalódás akkor a legrosszabb,mikor abban csalódunk akiben hinnünk kéne."

"Nem fogok hinni többé az emberekben,mert egy ember becsapott.Gyűlölni fogom azokat,akik elrejtett kincset találnak,mert én nem találtam meg az enyémet.

"Becsukom a szemem és megint rád gondolok,de nem nyitom ki soha,mert tudom,hogy csalódok."

"Nem vagyok az a típus, hogy kiboruljak és sírjak. Mert sosem engedem szabadjára a szívemet mióta te össze tiportad..."

"Hát láss olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed csak a részt látta bennem, és a jóban, mely részem, ismerni vélt engemet. Álmoddal mértél; én az álmodónak mit mondhatok? Ne légy a börtönöm! Csalódtál, de ne tarts engemet csalónak, amiért álmaidhoz nincs közöm."

 

"Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben, mondják. Én már tudom,
hogy valóban így van. Még azt is mondják, hogy az első szerelemtől való  elválás nehéz.
Nem! Épp az a nehéz, hogy sohasem válsz el, a szíved mindig felé húz, de nem szabad már úgy gondolni rá.”

"Vannak dolgok, amiket nem akarunk, hogy megtörténjenek, de el kell fogadnunk. Ugyanígy vannak emberek is, akik nélkül nem tudunk élni, de néha el kell engednünk őket…”

 "Amikor én azt mondtam, hogy örökké szeretni foglak, akkor nem vicceltem.. és tessék, még most is szeretlek.. pedig tudom,hogy te már nem.."

"Nem lesz fellángolás újra,mert már nyitva a szemem,nem kell a mosolyod és nem kellesz Te sem."

"Bármit teszel hidegen hagy,mert mától csak egy idegen vagy."

"A világon mindennél jobban szerettem őt. Csak éppen nem fogtam föl, milyen drága kincs is a szerelem, és mennyire törékeny, egészen addig, amíg össze nem törtem a saját két kezemmel."

"Arra gondolunk legtöbbször, akit legjobban szeretnénk elfelejteni."

"Fáj, hogy mással látlak..Fáj, hogy másnak mondod, hogy imádlak..Fáj, hogy neked adtam a szívem és te csak játszottál..Fáj, hogy tudom te csak kihasználtál...Fáj, hogy tudom te már másra vágysz...Fáj, hogy tudom te már messze jársz...Fáj, hogy még mindig szeretlek...Fáj, hogy téged sohasem feledlek..."

"Tudom, nagyon tud fájni egy váratlan szó, s kiderül, Ő már mást szeret, és csak meghalni volna jó."

"Nem az a fájdalom, sírni, zokogni, hanem a fájdalmat mosolyba folytatni. Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt kit igazán szeret, szeretni nem szabad."

"Annyiszor voltam már szerelmes,és mindig azt hittem, hogy ő az, akivel leélem az életemet....De valaki mindig felébresztett."


"Csalódtam sok mindenkiben....és a legjobban én sérültem.....Csak egy kérdés:Mi értelme bízni az emberekben?"

"Talán nincsenek megfelelő pillanatok..válaszok..talán csak el kell mondanod mi bánt olyan nagyon.."

"Megy az idő. Túl gyorsan megy. Csak Én maradok itt. Csak Én nem tudok tovább lépni. Csak Én nem tudok a jelenben élni. Csak Én nem tudom hátrahagyni a múltat. Csak Én nem tudlak elfelejteni. Csak Én nem.."

"Az érzés, hogy nem jön vissza többé... a könnyek, melyek hiába születnek, az emberek, kik örökre szeretnek, a szívek, melyek soha nem feledték, a szívek, melyek egykor még őt szerették, az elmúlás, az elmúlás az, mely mindenről tehet... az is, melyet elűzni végleg nem lehet..."

"Az a baj a tündérmesékkel,hogy csalódást okoznak.A valóságban a herceg mindig rossz királylánnyal megy el és a királylány rossz herceget választ.."