~Twilight idézetek~

~Twilight Idézetek~

"Mit mondjak még, hogy higgy nekem? Nem álmodsz, halott sem vagy. Itt vagyok, és szeretlek. Mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Mindig rád gondoltam, magam előtt láttam az arcod minden pillanatban, amíg távol voltam. Amikor azt mondtam, hogy már nem akarlak, az a legsötétebb szentségtörés volt." (by Bella)

"Ezt nehéz elmagyarázni, nem szerelem első látásra, inkább valamilyen vonzás, ahogy meglátod Őt. Nem a világ tart hatalmában, hanem Ő vonz magához.Semmi sem számít jobban, csak ő, bármit megteszel érte, bármivé válsz érte, azzá válsz, amivé ő akar. Mindegy, hogy az védő, szerető, barát vagy testvér." (by Jacob)

"Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna." (by Edward)

"A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát." (by Bella)

"Miattam nem kell megváltoznod Bella. Szerelmes vagyok beléd, és azt akarom, hogy engem válassz helyette." (by Jacob)

"Sosem fogom megbocsátani magamnak, hogy elhagytalak.. akkor sem, ha még százezer évig élek."  (by Edward)

"Amikor már nem a gravitáció tart a Földön, hanem Ő..." (by Jacob)

"A szívem vadul kalimpált, a vérem forrón lüktetve, sebesen áramlott az ereimben. A tüdőm csordulásig telt a bőréből áradó édes illattal. Mintha az az üresség sose lett volna. Hibátlan egész voltam - nem gyógyult, hanem inkább "soha-meg-nem-sebzett". (by Bella)

"Ha az életed csupa harc és vérontás, akkor csak vékony szálak kötnek másokhoz, és ezeket a szálakat könnyű elszakítani." (by Jasper)

"Le sem vettük a szemünket egymásról, bámultunk arra, ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni: a másikra." (by Bella)

"Ha az élet valóra váltja a legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha az álom aztán véget ér." (by Bella)

"Három dologban teljesen biztos voltam: az első hogy Edward vámpír. A második hogy egy része-és kitudja mennyire domináns része-a véremre szomjazik. És a harmadik hogy feltétel nélkül és visszavonhatatlanul belé szerettem." (by Bella)

"Sosem tűnődtem azon hogyan fogok meghalni, de ha már meg kell halnom olyasvalakiért halljak meg akit szeretek." (by Bella)

"Olyan hamar visszajövök, hogy nem lesz időd hiányolni engem. Vigyázz a szívemre - itt hagytam veled." (by Edward)

" Majdnem egy évszázada már, hogy Edward egyedül volt. Aztán rád talált. Te nem láthatod rajta a változást, amit mi, akik már olyan régen vele vannak, észreveszünk. Szerinted a következő száz évben bármelyikünk is a szemébe tudna nézni, ha téged elveszítene?" (by Alice)

"Egyetlen női magazinban sem olvastam arra vonatkozó tippeket, hogy mit viseljünk, amikor vámpír kedvesünk bemutatkozó látogatásra invitál vámpír családjához." (by Bella)

"A halál békés, könnyű. Az élet nehezebb." (by Bella)

"Ha álmodhatnék, akkor rólad álmodnék. És nem szégyellném." (by Edward)

"Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik." (by Bella)

"Szeretnéd hallani a történetemet, Bella? Ennek nincs boldog vége - de melyikünké az? Ha az lenne, most mindannyian sírkövek alatt nyugodnánk." (by Rosalie)

"Mielőtt megismertelek,.. az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok is, az értelem apró fénypontjai... Aztán egyszer csak átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek." (by Stephenie Meyer)

"Ha már úgyis a pokolba kell mennem, akkor legalább csináljam rendesen." (by Edward)

  

"Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Egyáltalán nem olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább, mint... mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem ő. És többé semmi más nem számít, csak ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél az ő kedvéért... Azzá válsz, amire neki a legnagyobb szüksége van: a védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére."

"Több boldogság jutott nekem, mint amennyiben a legtöbb embernek valaha része lehetett. Vajon létezik valamiféle természeti törvény, ami ugyanannyi boldogságot és szenvedést ír elő? Örömöm egyszeriben felborította az egyensúlyt?"

"Minden egyszerűbb volt, mint vártam: összeillettünk, mint egy kirakós két darabja, melyek azért készültek, hogy kiegészítsék egymást. Ez titokban nagy elégedettséggel töltött el. Testileg ugyanannyira passzoltunk, mint minden más szempontból. A tűz és víz valahogy úgy létezett együtt, hogy nem oltotta ki egymást. Újabb bizonyíték arra, hogy hozzá tartozom." (by Bella)