~Vámpírnaplók Párbeszédek~
~Bonnie: Ma egész nap csak számokat látok. 8,14, és 22.
Elena: Talán lottóznunk kéne!:D
~Bonnie: Mi van anyáddal? Beleegyezett, hogy Damonnal menj?
Caroline: Gondoskodom róla. Miért?
Bonnie: Ő egy szexi, idősebb, veszélyes pasi.
Caroline: Szexi, idősebb, veszélyes pasi? Ez a hivatalos boszi Twitter szöveg?:)
~Damon: Király, hogy nem öregszem. Olyan vagyok, mint egy örök diák.
Stefan: Igen, egy 150 éves tinédzser, a boldogságom netovábbja.
Damon: Rohadt vicces vagy Stefan!
~Stefan: Mit csináltok?
Damon: Egész nap be volt zárva a szobádba. Ő nem Anne Frank.
Stefan: Nem, nem. Ez most még nem alkalmas.
Damon: Ha tanítani fogod, gyerünk, tanítsd. Mutasd meg neki miről szól ez.
Stefan: Bánthat valakit.
Damon: Nem Disneyland-be viszem. A kertbe megyünk ki.
~Elena: Stefan itt van?
Damon: Igen.
Elena: Hol van?
Damon: És jó reggelt neked is kis miss „küldetésen vagyok”.
Elena: Hogy lehetsz ilyen arrogáns, és felszínes azok után, amit tettél?
Damon: És te hogy lehetsz ilyen bátor és hülye, hogy arrogánsnak és felszínesnek hívsz egy vámpírt?
~Lexi: Oké, kell még egy kis lábmozgás.
Stefan: Igen, engem nem érdekel, hogy hülyét csinálok magamból…
Lexi: Gyerünk. Nem vagy olyan rossz.
Stefan: Tégy meg egy szívességet. Ha látod Damont a kamerás telefonjával, szólj.
~Damon: Stefan mosolyog. Hívjátok a médiát.
Elena: Nem adtál neki sok okot, hogy boldog legyen mostanában.
Damon: Igazad van. Szegény Stefan. Egész örökkévalóságon át üldözte a züllött bátyja. Nem fárasztó tisztességesnek lenni?
Elena: Pszichopaták jelenlétében jó csak igazán.
Damon: Au! Hát vedd figyelembe, hogy ennek a pszichopatának megbántották az érzéseit.
~Damon: Szóval Stefan. Tudod, gondolkoztam. Azt hiszem, újrakezdhetnénk, adjunk még egy esélyt ennek a testvér dolognak. Olyan jól csináltuk valamikor régen.
Sefan: Szerintem nem, Damon. Nem bízhatok benned, hogy jófiú leszel. Megölsz mindenkit, és olyan gonosz vagy. Olyan gonosz vagy, és… elég nehéz téged utánozni, és le kéne akkor süllyednem.
~Damon: Elena, szeretnél táncolni?
Elena: Igen. Stefan, táncolunk?~Stefan: Miért vontad be Jeremy-t?!
Damon: Indiana Jones-t játszik. Bevonta saját magát.
~Bonnie: Damon, nem fogok segíteni, bántani őt.
Damon: Mason Lockwood vérfarkas. Katherine egy gyilkos. Ők a rosszfiúk. Komolyan? Tényleg erkölcs-rendőrt akarsz játszani velem? Hadd vázoljam fel más szemszögből. Fenyegetést jelentenek Elenának. Szóval te, boszikám, túl fogod tenni magad rajta, és segítesz nekünk.
Stefan: Igen, úgy értette ez egy kérdés, egy „kérlek”-kel a végén.
Damon: Abszolút.
~Elena: Stefan?
Damon: Annál is jobb. Én.
Elena: Te olyan…
Damon: Ragyogó vagyok? Mesés? Ellenállhatatlan?
Elena: Roncs.
~Stefan: Gondolkoztál már azon, hogy mit fogsz tenni?
Elena: Mivel kapcsolatban? Isobellel, a vámpír igazi anyámmal, aki a vámpír ősömhöz, Katherine-hez kapcsolódik, aki átvágta a vámpír bátyádat? Nem, nem gondolkoztam még rajta…
~Stefan: Tudod, jobban kedveltelek, mikor még mindenkit utáltál.
Damon: Óh, még mindig így van. Csak imádom, ha imádnak.
~Katherine: Mason, már egy órája itt kéne lenned.
Damon: Rossz megszólítás.
Katherine: Damon. Most az egyszer megleptél. Feltételezem, hogy Mason veled van.
Damon: Pont itt mellettem. Bár a szíve a szoba túl oldalán van.
Katherine: Nem kellett volna.
Damon: Nagyon szoros napom volt ma. Megöltem egy vérfarkast, megtaláltam a holdkövet. Hé, tudtad, hogy a holdkövet egy kút alján rejtette el tele verbénával? Gondolom nem bízott benned annyira. Szeretett téged. Szegény fickó. Hé, merre vagy, mert ha gondolod, átvihetem. Utolsó búcsúzás, meg ilyenek…
~Elena: Láttad, hogy mit csinált az öcséd?
Damon: Nem. Túlságosan lefoglalt a tiéd. Jeremy kérdezősködött Vicki Donovan haláláról.
Elena: Tudja, hogy a halálát túladagolásnak nyilvánították.
Damon: Tényleg? „Óh, de, sheriff, valaki eltemette. Ki tehette?” Én tudom, én tudom! Én!:D
~Alaric: Óh, haver, ez aztán a zsákutca.
Damon: Én nem emészteném magam emiatt, haver. Mit gondoltál, mit találunk, mi? Isobelt cigarettával, papucsban?
~Stefan: Mi van ezzel a családdal? Ha nem vámpírok, akkor mik?
Damon: Talán, hmm, nindzsa teknőcök!;)
~Matt: Miért?
Caroline: Mit miért?
Matt: Megcsókoltalak!
Caroline: Tudom… Én is… ott voltam.
~Vanessa Monroe Elenához: A verbéna tényleg működik?
Damon: Nem, egyáltalán nem.
Vanessa Monroe ismét Elenához: Hall minket?
Damon (suttogva): Nem, az olyan ijesztő lenne!
Vanessa (suttogva): Tud gondolatokban is olvasni?
Damon: Tudod, ha azt akarod, hogy levetkőzzek, csak egy szavadba kerül…
Elena (hangosan): Nem. Nem gondolatolvasó. Képes rá, hogy első osztályú seggfej legyen.
~Elena: Hogy haladsz Lockwooddal?
Damon: Ő az új ’öri-barim’.
~Damon: Talán nem akarsz idejönni egy darabig. Van egy új lakótársunk. Barbie Klaus.
Elena: Rebekah?
Damon: Vagyis Klaus hagyta itt a szarban, miután elhintettem neki Michael nevét.
Elena: Mi van Stefannal? Mire készül?
Damon: Hát, tudod, írogat, naplót olvasgat, rendezgeti a haját…
Elena: Gyerünk, Damon, tudom kezelni. Mi az?
Damon: Becsengettek? Ó… Ring-ring, ne késs el!
~Elena: Mintha egy ellenszenves Salvatore tesó nem lenne elég…
Damon: Hívtál. Itt vagyok. Mi a terved, harcos hercegnő?
Elena: Részeg vagy?
Damon: Nem! Azt hittem, hogy Stefan elment, de tévedtem.
Elena: Láttad őt? Jól van?
Damon: Nem, nincs jól, Elena. Egy kibírhatatlan mártír, akit seggbe kell rúgni. De megmenthető.
~Damon: Tudod, rólam álmodtál. Ez megmagyarázza a nyáladzást.
Elena: Istenem. Hajnali 6 óra van. Komolyan? Nincs jobb dolgod hajnali 6kor?
Damon: Rendben, akkor ne gyere velem hazahozni Stefant. Később találkozunk!
Elena: Várj, várj, várj, várj. Tessék? Miről beszélsz? Hol van Stefan?
Damon: A szeles városban.
Elena: Chicago-ban? Honnan tudod?
Damon: Láttam álmomban. Meztelen voltam. Imádtad volna. Na, kezdj el pakolni.
Elena: Jól van?
Damon: Nos, mondjuk úgy, hogy nem azért van ott, hogy Oprah-val találkozzon. ~felemeli Elena egyik vörös francia bugyiját~ Ezt tedd az „igen” halomba.
~Elena: Ez Stefan naplója. Nem fogok beleolvasni a személyes gondolataiba.
Damon: Fel kell készülnöd arra, amit látni fogsz.
Elena: Láttam Stefant a legsötétebb időszakaiban. Tudom kezelni.
Damon: Itt van egy. 1922. március 12. „Napok estek ki. Idegenek vérében ébredek, ismeretlen helyeken, nőkkel, akikre nem is emlékszem.” Huh, sokkot kaptam! Stefan már nem szűz?
~Damon: Figyelek.
Katherine: Mi van, ha azt mondom, hogy van módja annak, hogy megöljük Klaust? És nem egy tőrrel, amit ha kihúzunk élni fog. Hanem, hogy igazán halott legyen.
Damon: Azt mondanám, hogy reménytelen vagy, vagy, hogy hazudsz. Vagy részeg vagy. Vagy reménytelen, hazudós, és részeg.
~Stefan: Hogy érted,hogy csókolóztatok?
Damon: Tudod amikor két ember szája összeér és cupp - cupp.
Damon: Várj, ha látnád mit tudok csinálni a köddel.
~Mason: Egy csomó nagyszerű dolgot hallottam rólad.
Damon: Tényleg?Ez furcsa,mert egy seggfej vagyok.
~Jeremy: Rendben,van róla egy fényképed?
Damon: Fényképem? Honnan? A Disneyland-i kirándulásunkról?
~Jenna: Találkoztál már magaddal? Nem vagy egy kedves ember.