2013. augusztus 14., szerda

~Vámpírnaplók Párbeszédek~


~Vámpírnaplók Párbeszédek~

 ~Bonnie: Ma egész nap csak számokat látok. 8,14, és 22.  
   Elena: Talán lottóznunk kéne!:D

~Bonnie: Mi van anyáddal? Beleegyezett, hogy Damonnal menj?

  Caroline: Gondoskodom róla. Miért?
  Bonnie: Ő egy szexi, idősebb, veszélyes pasi.
  Caroline: Szexi, idősebb, veszélyes pasi? Ez a hivatalos boszi Twitter szöveg?:)

~Damon: Király, hogy nem öregszem. Olyan vagyok, mint egy örök diák.

  Stefan: Igen, egy 150 éves tinédzser, a boldogságom netovábbja.
  Damon: Rohadt vicces vagy Stefan!




~Stefan: Mit csináltok?

  Damon: Egész nap be volt zárva a szobádba. Ő nem Anne Frank.
  Stefan: Nem, nem. Ez most még nem alkalmas.
  Damon: Ha tanítani fogod, gyerünk, tanítsd. Mutasd meg neki miről szól ez.
  Stefan: Bánthat valakit.
  Damon: Nem Disneyland-be viszem. A kertbe megyünk ki.

~Elena: Stefan itt van?

  Damon: Igen.
  Elena: Hol van?
  Damon: És jó reggelt neked is kis miss „küldetésen vagyok”.
  Elena: Hogy lehetsz ilyen arrogáns, és felszínes azok után, amit tettél?
  Damon: És te hogy lehetsz ilyen bátor és hülye, hogy arrogánsnak és felszínesnek hívsz egy vámpírt?



 ~Lexi: Oké, kell még egy kis lábmozgás.

   Stefan: Igen, engem nem érdekel, hogy hülyét csinálok magamból…
   Lexi: Gyerünk. Nem vagy olyan rossz.
   Stefan: Tégy meg egy szívességet. Ha látod Damont a kamerás telefonjával, szólj.

~Damon: Stefan mosolyog. Hívjátok a médiát.

  Elena: Nem adtál neki sok okot, hogy boldog legyen mostanában.
  Damon: Igazad van. Szegény Stefan. Egész örökkévalóságon át üldözte a züllött bátyja.   Nem fárasztó tisztességesnek lenni?
 Elena: Pszichopaták jelenlétében jó csak igazán.
 Damon: Au! Hát vedd figyelembe, hogy ennek a pszichopatának megbántották az érzéseit.

~Damon: Szóval Stefan. Tudod, gondolkoztam. Azt hiszem, újrakezdhetnénk, adjunk          még egy esélyt ennek a testvér dolognak. Olyan jól csináltuk valamikor régen.

  Sefan: Szerintem nem, Damon. Nem bízhatok benned, hogy jófiú leszel. Megölsz mindenkit, és olyan gonosz vagy. Olyan gonosz vagy, és… elég nehéz téged utánozni, és le kéne akkor süllyednem.




~Damon: Elena, szeretnél táncolni?                                                                    
  Elena: Igen. Stefan, táncolunk?

~Stefan: Miért vontad be Jeremy-t?!

  Damon: Indiana Jones-t játszik. Bevonta saját magát.

~Bonnie: Damon, nem fogok segíteni, bántani őt.
  Damon: Mason Lockwood vérfarkas. Katherine egy gyilkos. Ők a rosszfiúk. Komolyan? Tényleg erkölcs-rendőrt akarsz játszani velem? Hadd vázoljam fel más szemszögből. Fenyegetést jelentenek Elenának. Szóval te, boszikám, túl fogod tenni magad rajta, és segítesz nekünk.
 Stefan: Igen, úgy értette ez egy kérdés, egy „kérlek”-kel a végén.
 Damon: Abszolút.


~Elena: Stefan?
  Damon: Annál is jobb. Én.
  Elena: Te olyan…
  Damon: Ragyogó vagyok? Mesés? Ellenállhatatlan?
  Elena: Roncs.

~Stefan: Gondolkoztál már azon, hogy mit fogsz tenni?

  Elena: Mivel kapcsolatban? Isobellel, a vámpír igazi anyámmal, aki a vámpír ősömhöz,      Katherine-hez kapcsolódik, aki átvágta a vámpír bátyádat? Nem, nem gondolkoztam még rajta…

~Stefan: Tudod, jobban kedveltelek, mikor még mindenkit utáltál.

  Damon: Óh, még mindig így van. Csak imádom, ha imádnak.



~Katherine: Mason, már egy órája itt kéne lenned.

  Damon: Rossz megszólítás.
  Katherine: Damon. Most az egyszer megleptél. Feltételezem, hogy Mason veled van.
  Damon: Pont itt mellettem. Bár a szíve a szoba túl oldalán van.
  Katherine: Nem kellett volna.
  Damon: Nagyon szoros napom volt ma. Megöltem egy vérfarkast, megtaláltam a holdkövet. Hé, tudtad, hogy a holdkövet egy kút alján rejtette el tele verbénával? Gondolom nem bízott benned annyira. Szeretett téged. Szegény fickó. Hé, merre vagy, mert ha gondolod, átvihetem. Utolsó búcsúzás, meg ilyenek…

~Elena: Láttad, hogy mit csinált az öcséd?

  Damon: Nem. Túlságosan lefoglalt a tiéd. Jeremy kérdezősködött Vicki Donovan haláláról.
  Elena: Tudja, hogy a halálát túladagolásnak nyilvánították.
  Damon: Tényleg? „Óh, de, sheriff, valaki eltemette. Ki tehette?” Én tudom, én tudom! Én!:D

~Alaric: Óh, haver, ez aztán a zsákutca.

  Damon: Én nem emészteném magam emiatt, haver. Mit gondoltál, mit találunk, mi?  Isobelt cigarettával, papucsban?



~Stefan: Mi van ezzel a családdal? Ha nem vámpírok, akkor mik?

  Damon: Talán, hmm, nindzsa teknőcök!;)

~Matt: Miért?

  Caroline: Mit miért?
  Matt: Megcsókoltalak!
  Caroline: Tudom… Én is… ott voltam.

~Vanessa Monroe Elenához: A verbéna tényleg működik?

  Damon: Nem, egyáltalán nem.
  Vanessa Monroe ismét Elenához: Hall minket?
  Damon (suttogva): Nem, az olyan ijesztő lenne!
  Vanessa (suttogva): Tud gondolatokban is olvasni?
  Damon: Tudod, ha azt akarod, hogy levetkőzzek, csak egy szavadba kerül…
  Elena (hangosan): Nem. Nem gondolatolvasó. Képes rá, hogy első osztályú seggfej legyen.



~Elena: Hogy haladsz Lockwooddal?
  Damon: Ő az új ’öri-barim’.

~Damon: Talán nem akarsz idejönni egy darabig. Van egy új lakótársunk. Barbie Klaus.

  Elena: Rebekah?
  Damon: Vagyis Klaus hagyta itt a szarban, miután elhintettem neki Michael nevét.
  Elena: Mi van Stefannal? Mire készül?
  Damon: Hát, tudod, írogat, naplót olvasgat, rendezgeti a haját…
  Elena: Gyerünk, Damon, tudom kezelni. Mi az?
  Damon: Becsengettek? Ó… Ring-ring, ne késs el!

~Elena: Mintha egy ellenszenves Salvatore tesó nem lenne elég…

  Damon: Hívtál. Itt vagyok. Mi a terved, harcos hercegnő?



~Damon: Tévedtem…
  Elena: Részeg vagy?
  Damon: Nem! Azt hittem, hogy Stefan elment, de tévedtem.
  Elena: Láttad őt? Jól van?
  Damon: Nem, nincs jól, Elena. Egy kibírhatatlan mártír, akit seggbe kell rúgni. De megmenthető.

~Damon: Tudod, rólam álmodtál. Ez megmagyarázza a nyáladzást.

  Elena: Istenem. Hajnali 6 óra van. Komolyan? Nincs jobb dolgod hajnali 6kor?
  Damon: Rendben, akkor ne gyere velem hazahozni Stefant. Később találkozunk!
  Elena: Várj, várj, várj, várj. Tessék? Miről beszélsz? Hol van Stefan?
  Damon: A szeles városban.
  Elena: Chicago-ban? Honnan tudod?
  Damon: Láttam álmomban. Meztelen voltam. Imádtad volna. Na, kezdj el pakolni.
  Elena: Jól van?
  Damon: Nos, mondjuk úgy, hogy nem azért van ott, hogy Oprah-val találkozzon.  ~felemeli Elena egyik vörös francia bugyiját~ Ezt tedd az „igen” halomba.



~Elena: Ez Stefan naplója. Nem fogok beleolvasni a személyes gondolataiba.

  Damon: Fel kell készülnöd arra, amit látni fogsz.
  Elena: Láttam Stefant a legsötétebb időszakaiban. Tudom kezelni.
  Damon: Itt van egy. 1922. március 12. „Napok estek ki. Idegenek vérében ébredek, ismeretlen helyeken, nőkkel, akikre nem is emlékszem.” Huh, sokkot kaptam! Stefan már nem szűz?

~Damon: Figyelek.

  Katherine: Mi van, ha azt mondom, hogy van módja annak, hogy megöljük Klaust? És nem egy tőrrel, amit ha kihúzunk élni fog. Hanem, hogy igazán halott legyen.
  Damon: Azt mondanám, hogy reménytelen vagy, vagy, hogy hazudsz. Vagy részeg vagy. Vagy reménytelen, hazudós, és részeg.

~Stefan: Hogy érted,hogy csókolóztatok?

  Damon: Tudod amikor két ember szája összeér és cupp - cupp.


~Stefan: Nem gondolod hogy a holló azért egy kicsit túlzás?
  Damon: Várj, ha látnád mit tudok csinálni a köddel.

~Mason: Egy csomó nagyszerű dolgot hallottam rólad.

  Damon: Tényleg?Ez furcsa,mert egy seggfej vagyok.

~Jeremy: Rendben,van róla egy fényképed?
   Damon: Fényképem? Honnan? A Disneyland-i kirándulásunkról?


~Jenna: Találkoztál már magaddal? Nem vagy egy kedves ember.





~...hiszek a mesékben...~

~...hiszek a mesékben...~


"Én hiszek a csodákban, a hazug szavakban, a szőke hercegben és a fehér lovakban. Hiszek a mesékben, hiszek az érzésben, hiszek a szeretlek összes betűjében."

"A mesék végső soron olyan történetek, amelyek arról szólnak, hogy az ember élete során bármikor több lehet annál, mint amit az adott pillanatban éppen él."

"Nincs szőke herceg fehér lovon és nincs happy end,ez itt a valóság és nem Disneyland! :)"



"Én is voltam gyerek, mondtam mesét százat...álmodtam királyfit, hintót meg várat..."

"Én hiszek a tündér mesékben, mert az élet egy gyönyörű film..."

"Hercegnőként boldogan élek a vattacukor kastélyomban, nyalóka ültetvényekkel, csokoládé szökőkúttal és gumicukor játszótérrel..."

"A mese ..amit minden kislány elhisz. A herceg fehér lovon. A rózsaszín köd. Vedd észre a köd mögött az életet...ez nem Disneyland!"



"Mind emlékszünk a gyermekkori esti mesékre. A cipő Hamupipőkére illik, a békából királyfi lesz, Csipkerózsika felébred egy csóktól. Egyszer volt, hol nem volt és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Tündérmesék. Amolyan álmok. Csak az a baj, hogy a tündérmesék nem válnak valóra. Azok a mesék, amelyek egy sötét, viharos éjjelen kezdődnek és rettenetesen végződnek, vagyis a rémálmok, azok általában valósággá válnak." 

"Hallottam már a reménytelen szerelemről. Mesékben, dalokban, szavakban, könyvekben.. de nem tudtam, hogy tényleg ennyire fáj!"

"Egyszer volt, hol nem volt. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezek a mesék csak az álmaink. A tündérmesék nem válnak valóra. A valóság viharosabb, zavarosabb, ijesztőbb. A valóság sokkal érdekesebb, mint boldogan élni, míg meg nem halunk."



"Így marad, ami régen messze szállt már, és hiszem a mesét, hogy el sem hagytál..."

"Álmokban élő kiskirálylány, most szépen ébredj fel. Álomherceg nem létezik, mesékben élni hiba, hidd el..."

"A csodák nem mások, mint mesék, amelyekbe mindannyian belekapaszkodunk, azt kívánva, bár igazak volnának."

"..amikor szerelmesek vagyunk egy fiúba, és felteszünk egy dedós kérdést, és nem úgy válaszol rá, ahogy a mesékben a szőke herceg a királylánynak, akkor jövünk rá, hogy jobb volt, amikor még hittünk a mesékben.."


"Úgy fogod fel az életet, mint egy tündérmesét. És amikor rájössz, hogy nem minden olyan szép és jó, egyszerűen feladod."

"Egyszer volt, hol nem volt, kezdődnek a mesék valahogy így, mondjuk egy messzi, messzi tájon, valahol ott, ahová vágyni még érdemes. Ezért is végződhetnek úgy, megannyiszor, hogy ha nem hiszitek, hát járjatok utána. Mindegyikünk egy-egy vándor, te is, te is, kutatjuk a magunk meséjének igazát. Boldogan élnénk, meg nem halnánk."



"Felejtsük el egy pillanatra a való világot! Felejtsük el mindazt, amit tudunk! Néha olyanban is hinnünk kell, amit nem látunk: egy álomban, egy regény képzelt világában, ahol az élet következetesebben alakul, és a mesék egyre izgalmasabbak lesznek, mielőtt kialakulna a cselekmény megoldása. De kik vagyunk mi, hogy erőltessük a valóságot? Hiszen sohasem tudhatjuk, hogy a jószerencse angyala mikor kelti életre könyvünk egy lapját, és vet elénk egy kis csodát."

"Vannak mesék, amik sosem érnek véget. Bennünk is, közöttünk is történnek tovább. Vannak mesék, igen, vannak. Vannak, amíg csak gondolkozunk, amíg hiszünk, amíg remélünk, amíg szeretünk. Örök mesék. Éltető mesék. Az ember meséi."

"Mit tanultunk a Disney mesékből ?? Ne állj szóba idegenekkel, kivéve ha csinosak.:)"



"Ne higgy a meséknek! Minden sztori, amely úgy végződik, hogy ‘boldogan éltek, amíg meg nem haltak’, ökörség. Vidám befejezés nem létezik. Sőt. Befejezés sincs. Az élet megy tovább, két kanyarral arrébb már mindig történik valami új. Legyőzhetsz hatalmas akadályokat, dacolhatsz ezer veszéllyel, farkasszemet nézhetsz a gonosszal, a végén dicsekedhetsz is vele – de az még nem befejezés. Az élet mindig odébb taszigál, megtáncoltat, meggyötör és megtör, új erőpróbát vagy tragédiát lök eléd, nem ereszt addig, amíg csak el nem éred az egyetlen valódi befejezést – a halálodat."

"Bárcsak minden úgy, mint régen, mint a mesékben, csak mi és a tenger zúgása..."



"Légy velem kérlek, és legyen pont olyan, mint a mesékben."

"Csak egy mosolygós lány, ennyit látnak belőlem. Csak egy mosolygós lány, aki hisz még a mesékben. A mesék teli vannak vágyakkal, varázslattal és álmokkal. Álmok melyek valóra válnak, ha hiszünk a csodákban."

"Hogy várhatnánk el, hogy a gyerekek hallgassanak a szüleikre?! Tarzan félig meztelenül él, Hamupipőke éjfélkor jön haza, Pinokkió folyton hazudik, Aladdin olyan tolvajféle, Batman 320 mérföld/órával vezet...:)"



"Szerintem a mesékben nem az a fontos, mennyire igazak. Hanem hogy számodra miféle kincset rejtenek!"

"Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet. A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel, pedig igazán csak az töri össze a szívet, ha elvesszük tőle az álmokat - legyenek azok bármilyen álmok."

"Más jelmez itt, más helyszín ott: a mesék nem halnak meg, csak minden nemzedékkel újjászületnek.."

"Mi az első, amit egy gyerek kér, amikor megtanul beszélni? Mesélj! Ezt mondja, mert a mesékből tanuljuk meg, hogy kik vagyunk, és honnan jövünk. A mesék mindenre megtanítanak."


~Az a fajta lány vagyok...~

~ Az a fajta lány vagyok...~


"Az a fajta lány vagyok, aki szerelmes lesz olyan srácokba, akiket alig ismer. Akinek szerelmes dalok hallgatása közben az Ő arca jelenik meg. Aki figyeli bármerre is megy. Az a fajta lány, aki nem jut könnyen túl a dolgokon. Aki magát marcangolja amikor valaki nem szereti viszont. Aki álomba sírja magát, mert nem érzi magát elég jónak. De ugyanakkor én az a fajta lány is vagyok, aki erős. Aki kisírja igaz a szemeit, de megtiltja magának, hogy másnap reggel újra hulljanak. Aki rock dalt hallgat és teli torokból énekli, mert ehhez van kedve. Az vagyok, aki soha nem lesz más, csak is önmaga. Én ilyen fajta lány vagyok."


"Nem vagyok átlagos, se tökéletes, de sokan így szeretnek. Nem érdekelnek az ismeretlen vélemények. Én azokat csak megvetem. Örülök, hogy más vagyok, mint egy átlagos lány. De mégse különc, csapodár. Csak egy furcsa tini, ki imád őrült lenni…"

"Jó vagyok, de nem egy angyal, követek el bűnt, de nem vagyok ördög. Csak egy kislány vagyok a nagyvilágban, aki próbál találni valakit, akit szerethet."



"Olyan fajta lány vagyok, aki nem ír rád, bármennyire is akar..Aki nem megy oda hozzád, bármennyire is kíván..Lehet, hogy rossz dolog, sőt tudom, hogy az, de a büszkeség ennél sokkal fontosabb..Megvárom inkább, hogy te írj rám, hogy te gyere hozzám..ha nem..akkor az, sajnos már nem az én hibám.."

"Miért hiszed azt, hogy érdekel mit gondolnak rólam az emberek? Azzal, hogy leszólnak csak növelik az önbizalmam és megnevetettnek..:)"



"Itt egy lány, tud élni, és nevetni, de leginkább azt tudja, hogyan kell szeretni...!"

"Egyszerű lány vagyok....Valakinek szép, valakinek csúnya, valakinek kedves, valakinek mogorva.Olykor csendes vagyok, máskor mindenkit túlkiabálok. Valakinek nyitott vagyok, valakinek zárkózott.Láthatsz okosnak, láthatsz butának, érettnek, bölcsnek vagy gyerekesnek, furcsának.Jelenthetek bármit az életedben, mégis ugyanaz maradok: egy lány, aki élt, remélt, olykor félt, de mindig csak álmodott...:)"

"Szeress olyannak amilyen vagyok, és ne utálj azért mert nem tudsz megváltoztatni..:)"



"A mosoly az arcomon kényszerből egy máz, hogy elrejtse azt, amit jobb, hogyha nem látsz..."

"Lehet, hogy csak egy vidéki lány vagyok, akinek nincsenek érdekes történetei, s akiből hiányzik a nagyvárosi nők csillogása.., de a vidéki élet - ha nem is lesz elegánsabb és műveltebb tőle az ember - megtanítja, hogyan kell meghallani és megérteni, mit súg a szívünk.."


"Ki vagyok....? Talán csak egy lány. Talán A lány. Talán egy barát. Talán egy régi szerelem. Talán a múlt. Vagy esetleg a jövő. Esetleg az örök szerelem. Talán egy ismerős figura. Talán a legnagyobb ellenség. ...Egy komoly nő. Vagy csak egy szeleburdi kislány..... Mindenkinek mást jelentek....és hogy neked mit...? Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz. Talán azt, akit a legjobban szeretsz. Azt, aki fájdalmat okozott neked. Azt, aki mindig melletted van. Azt, aki nem szeretett. Vagy azt, aki örökké fog...♥"



"Én mindig is egy álmodozó lány maradok, hiába tudom, hogy az élet kegyetlensége az összes álmomat romba fogja dönteni. Mégis remélem, hogy a legjobban őrzött álmom valóra válik. Ez az, hogy megtaláljam a boldogságot..."



"Igen, lány vagyok. Tolom az ajtót, amikor egyértelműen rá van írva, hogy 'húzni'. Hangosabban röhögök, mikor megpróbálom megmagyarázni, miért is nevetek. Besétálok egy szobába, és elfelejtem, miért is vagyok ott. Matek órán az ujjaimmal számolok. Néha hazudok, hogy elrejtsem a fájdalmat. Többet sírok, mint gondolnád. Kötődök azokhoz az emberekhez, akik kicsit is törődnek velem. A törött köröm ugyanolyan fájdalmas, mint a törött szív. Én igenis büszke vagyok arra, hogy lány vagyok!:)"





2013. augusztus 1., csütörtök

~...megérted, hogy miről szól a dalszöveg....~

~...megérted, hogy miről szól a dalszöveg....~


"Rólad álmodtam titkon az álmomban,
Hallom messze a hangodat.
Szívem legbelül tőled ébred fel,
Most már tudom, te vagy az életjel!" (Children of Distance)

"Ha egy problémán túl vagy, holnap jön két újabb." (DSP Bradaz)

"A sors kezében vagyunk mindannyian,
Minket álmodik a sors és nem fordítva." (Copy Con)


"Szólsz hozzám, de én már meg se hallak..
Fal van köztünk, de nincsen rajta ablak.." (the Grenma)

"Most már új utak után nézzek, és nem félek hogyha veszélyt érzek,
Egy jó barát kinek szólhatsz ha baj van, csak egy kicsit meggondolatlan.." (Zanzibár)

"Amit mondanék, mind hazugság,
Még soha nem kerestem erre szót,
Tudod, az elveszettek nem tudják,
Hogyan is kell kimondani a jót."  (Dés László)


"Ha nevetsz, a világ mindig visszamosolyog rád."  (Kovácsovics Fruzsina)

"Szerintem a szerelem egy olyan kis izé,
Amit senki sem látott, de valaki már érzett.
Szélesvásznú igazi élvezet, vagy lerombol,
Mint egy katonai gépezet."  (Zanzibár)

"Sír a hegedű az éjben
megszakad e szív úgy érzem
meghalok a néma vágytól
megöl a kín ilyen távol magától.."  (Eszenyi Enikő)


"Együtt ünnepel a nagyvilág,
Ősi szeretet ébred.
Állunk kéz a kézben.
Szívünk elfelejti bánatát
És béke hull ma ránk."  (Szekeres Adrienn)

"Ahhoz hogy alkoss, hogy ne keljen szenvedned,
Úgy feküdj le, hogy legyen miért felkelned,
Felkötöm magamat egy cérnaszálra,
Minthogy olyan legyek, akinek nem lehet álma,
Ha kell, elmegyek, innen, nem leszek gyáva,
Már jegyet váltottam az álomvilágba."   (Anonim MC)

"Én is vártam már rád, valahogyan mindig hittem,
egy nap eljössz értem, bárhol jársz."  (Crystal)


"Hirtelen, jön egy változás, és szívem máris védtelen,
Nagy a félelem, hisz elvehetnéd mindenem."  (Csézy)

"Mért szerettem úgy beléd,
mért sodort a szél feléd?
Már nincs kiút a szíveden,
csak nélküled vagy nélkülem."  (Zámbó Jimmy)

"Hiányzol néha még, látom az arcodat, de a filmünk véget ért és nem úgy mint az alkonyat. Mert elsötétült minden már hova tűntek a színek? Néha ízekre szednek a szomorú keserű ízek. Bár csak akkor haltunk meg amikor elvesztettelek téged én.."  (Children of Distance)


"Ha nem maradt más,
Csak az elbúcsúzás,
Csak az integetés,
Miért vársz?"   (Nagy Adrienn)

"Olyan szép volt még, de már elmúlt rég, mihez kezdjek most nélküled ? Hiányzol, még mindig várlak, csak téged látlak. És ha visszajössz majd újra élek, fáradt az arcom, remeg a hangom, de ha itt leszel többé nem félek, nem félek, nem félek, hogyha visszajössz majd újra élek."  (Noémi Virág)

"Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen.."  (Vad Fruttik)


"Kettesben a világ közepén,
ő és én,
együtt íródó közös regény,
örök remény.
Pokol és menny,
ahogy értékes vagy szenny.
Hiszen e szenvedély
soha el nem múló szerelem."  (Punnany Massif)

"Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,
Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Békés karácsonyt mindenkinek!"  (Piramis)

"Csak játszottam, és kacagva ástam a síromat
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából, már minden másképp fest,
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal,
Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal!"   (Children of Distance)


"Ha próbálsz valaki lenni,
maradj az, aki vagy!
Másból már van annyi, mint csillag az égen,
belőled csak magad. Egymagad."  (Demjén Ferenc)

"Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép, míg csak élnem kell sose lesz másképp. Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés, az a búcsú szó, amivel elmész. Nem számít, hogy hány év messzeség, az a perc ma sem múlt el még.."  (Cserháti Zsuzsa)

"Nem gondolni rád én már nem bírok tovább, tőlem hiába tiltanád tested selymes ritmusát. Én már megtanultam rég, van, aki csak távolabbról szép, de tőlem senki meg nem véd, belőled ennyi nem elég.."  (Ákos)

"Soha ne add fel, érd el az álmaid,
A kudarcok ne törjék a szárnyaid,
Gyerünk, állj fel, próbáld meg még egyszer,
Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el." (Deniz)


"Talán nem létezett, mégis átéltem,
Érted újra írnám, de másért nem,
A szívemből indulsz, az ereken át,
Bennem élsz, a hatalmat nem veheted át,
Segíts! Fel kell ébrednem,
Kettőnket csak ez tarthat életben!" (Children of Distance)

"Talán jön egy lehetőség újra, hogy megint a szemedbe nézhessek, vajon megadatik e valamikor, hogy még egy utolsó percet kérhessek? Tudom megbántottalak többször, s lehet hogy összeomlott egy álom, de szeretlek Téged, és akarlak Téged most már minden áron.."  (Addamz)

"Szeretlek én, Élet,
mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
később mindent bepótoltál."  (Quimby)



"Hol vagy nagy szerelem?
Miért nem vagy ma velem?
Hiába ég a tûz a szívemben,
hóvihar van a lelkemben!"  (Groovehouse)

"Szeress, amíg nem fojt, míg lüktet a szív,
sose legyél passzív, hogy maradhass masszív.
Ha döntened kell, válassz, ettől leszel teljes.
Utad végén derül ki, hogy melyik csapás helyes." (Punnany Massif)

"Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedd el!
Ne keverd terveid érzelmek vezérelt elvekkel.
Személyek és tárgyak, be nem teljesült vágyak,
gondold végig, neked hány hiányzik, és te hánynak." (Punnany Massif)



"Barátként búcsúzom ma tőled, mégis meghalok,
Nem ölelhetlek többé, visszasírom azt a tegnapot,
Hazudok magamnak, de érzed te is, szeretlek." (Children Of Dance)

"Csak kérlek, ne felejts el soha!
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
"Néha a szerelem tovább él,
de van, amikor csak a fájdalom marad."(Adele)